Pulmonológia és kapcsolódó vizsgálatok

A légzőszervi panaszok kivizsgálása több lépésből állhat, hiszen a tartós köhögés, a nehézlégzés, a mellkasi szorítás vagy a terhelésre jelentkező légszomj hátterében eltérő okok állhatnak. A pulmonológiai vizsgálat célja, hogy a szakorvos pontosabb képet kapjon a tüdő állapotáról, a légutak működéséről és arról, hogy szükség van-e további diagnosztikai vizsgálatokra.

A tüdőgyógyászatban alkalmazott vizsgálatok más-más információt adnak. A légzésfunkciós vizsgálat és a spirometria vizsgálat a tüdő működését méri, míg a mellkasröntgen és a CT a tüdő, a mellkas és a légutak szerkezeti eltéréseinek felismerésében segíthet. Bizonyos esetekben allergológiai vizsgálat, alvási apnoe vizsgálat, oxigénszaturáció-mérés vagy ritkábban hörgőtükrözés is szóba kerülhet.

 

Mit jelent a pulmonológia, és mivel foglalkozik a tüdőgyógyászat?

A pulmonológia és a tüdőgyógyászat ugyanahhoz a szakterülethez kapcsolódik: a légzőrendszer állapotának, működésének és panaszainak vizsgálatához. A fejezet célja, hogy röviden, közérthetően bemutassa, mit jelent ez az orvosi terület, milyen szerveket érint, és milyen típusú panaszok esetén kerülhet előtérbe. 

Mi a pulmonológia jelentése?

A pulmonológia jelentése röviden: a légzőrendszer működésével, betegségeivel, kivizsgálásával és kezelésével foglalkozó orvosi szakterület. A pulmonológia középpontjában a tüdő, a hörgők, a légutak, a mellhártya és a légzéshez kapcsolódó panaszok állnak.

A tüdőgyógyászat nemcsak akkor fontos, ha már ismert tüdőbetegség áll fenn. Akkor is szükség lehet pulmonológiai vizsgálatra, ha a páciens tartós köhögést, nehézlégzést, mellkasi szorítást, sípoló légzést vagy visszatérő légúti panaszokat tapasztal.

Pulmonológia mit vizsgál?

A pulmonológia mit vizsgál kérdésre a válasz nemcsak a tüdőbetegségek felsorolásából áll. A pulmonológus minden olyan tünetet és állapotot értékel, amely a légzéshez, a tüdő működéséhez, a hörgők állapotához vagy a légutak terhelhetőségéhez kapcsolódik.

A pulmonológiai vizsgálat során többek között az alábbi tényezők kerülhetnek előtérbe:

• Tartós vagy visszatérő köhögés: A több hete fennálló köhögés hátterében fertőzés utáni állapot, légúti irritáció, allergiás érzékenység vagy más tüdőgyógyászati eltérés is állhat.
• Nehézlégzés és terhelésre jelentkező légszomj: Ha a páciens a korábban megszokott fizikai aktivitás közben hamarabb kifullad, légzésfunkciós vizsgálat segíthet a tüdő működésének felmérésében.
• Sípoló légzés vagy mellkasi szorítás: Ezek a panaszok légúti szűkületre vagy fokozott hörgőérzékenységre is utalhatnak, ezért a pulmonológus további vizsgálatokat javasolhat.
• Visszatérő légúti fertőzések: Gyakori hörghurut, elhúzódó légúti panasz vagy ismétlődő tüdőgyulladás esetén érdemes tisztázni, van-e hajlamosító tényező.

Milyen szerepe van a pulmonológusnak a kivizsgálásban?

A pulmonológus feladata, hogy a panaszok, a kórelőzmény, a fizikális vizsgálat és a korábbi leletek alapján meghatározza a kivizsgálás irányát. Ez azért fontos, mert a légzőszervi tünetek sokszor hasonló formában jelentkeznek, mégis eltérő okok állhatnak mögöttük.

A szakorvos rákérdezhet a dohányzásra, a munkahelyi por- vagy vegyszerterhelésre, az allergiás előzményekre, a családi betegségekre és a rendszeresen szedett gyógyszerekre. Ezek az információk segítenek abban, hogy a vizsgálati terv ne általános legyen, hanem a páciens panaszaihoz és kockázati tényezőihez igazodjon.

Mikor lehet szükség pulmonológiai vizsgálatra?

A pulmonológiai vizsgálat akkor lehet indokolt, ha a légzőszervi panaszok tartósan fennállnak, visszatérnek, vagy a mindennapi terhelhetőséget is befolyásolják.

• Tartós köhögés: Akkor indokolt a köhögés kivizsgálása, ha a panasz több hete fennáll, visszatér, vagy nem javul.
• Nehézlégzés vagy terhelésre jelentkező légszomj: Ha a páciens hamarabb kifullad, légzésfunkciós vizsgálat is szükséges lehet.
• Mellkasi szorítás vagy sípoló légzés: Ezek a tünetek légúti szűkületre utalhatnak, ezért spirometria vizsgálat is szóba kerülhet.
• Visszatérő légúti fertőzések: Gyakori vagy elhúzódó légúti panaszoknál a tüdőgyógyászat segíthet a háttér tisztázásában.
• Asztma kivizsgálás gyanúja: Asztmás jellegű panaszoknál légzésfunkciós mérés, spirometria és allergológiai irányú kivizsgálás is felmerülhet.
• COPD vizsgálat szükségessége: Tartós köhögés, dohányzási előzmény vagy terheléses légszomj esetén a légzésfunkció felmérése fontos lehet.
• Alvási apnoe vizsgálat gyanúja: Horkolás, légzéskimaradás vagy nappali fáradtság esetén alvásdiagnosztikai vizsgálat javasolható.

Hogyan zajlik egy alap pulmonológiai vizsgálat?

Az alap pulmonológiai vizsgálat célja, hogy a pulmonológus áttekintse a páciens légzőszervi panaszait, korábbi leleteit és általános állapotát. Ez alapján dönthető el, hogy elegendő-e a szakorvosi konzultáció és fizikális vizsgálat, vagy szükség van további diagnosztikai lépésekre.

Szakorvosi konzultáció és a panaszok áttekintése

A vizsgálat részletes beszélgetéssel kezdődik, amely során a pulmonológus rákérdez a panaszok jellegére, időtartamára, gyakoriságára és kiváltó tényezőire. Fontos lehet, hogy a köhögés száraz vagy váladékos, a nehézlégzés nyugalomban vagy terhelésre jelentkezik, illetve társul-e mellkasi szorítással vagy sípoló légzéssel.

A szakorvos az aktuális tünetek mellett a korábbi betegségeket, allergiás előzményeket, gyógyszerszedést és életmódbeli tényezőket is figyelembe veszi. A dohányzás, a munkahelyi por- vagy vegyszerterhelés, a penész, a háziállatok jelenléte vagy a gyakori légúti fertőzések mind befolyásolhatják a kivizsgálás irányát.

Korábbi leletek és gyógyszerek értékelése

A pulmonológiai vizsgálatra érdemes elvinni a korábbi mellkasröntgen-, CT-, labor-, allergológiai és szakorvosi leleteket. Ezek segíthetnek megítélni, hogy volt-e már eltérés, változott-e a korábbi állapot, vagy szükség van-e kontrollvizsgálatra.

A rendszeresen szedett gyógyszerek, inhalátorok, orrspray-k és allergiaellenes készítmények listája szintén fontos. Ezek alapján a pulmonológus látja, milyen kezelések történtek korábban, volt-e javulás, és szükséges-e a terápia vagy a kivizsgálás módosítása.

Fizikális vizsgálat és a légzési hangok meghallgatása

A konzultációt fizikális vizsgálat követheti, amelynek fontos része a tüdő meghallgatása fonendoszkóppal. A pulmonológus figyeli, hallható-e sípolás, szörtyzörej, gyengült légzési hang vagy más eltérés.

A vizsgálat során a szakorvos ellenőrizheti a mellkas mozgását, a légzés ritmusát és szükség esetén a vér oxigénszintjét is. Az oxigénszaturáció-mérés gyors, fájdalommentes vizsgálat, amely támpontot adhat az oxigénellátottságról.

Vizsgálati terv összeállítása

Az alapvizsgálat végén a pulmonológus összefoglalja, milyen eltérések vagy gyanúk merültek fel, és milyen további vizsgálatok lehetnek indokoltak. A terv mindig a panaszokhoz, az előzményekhez, a fizikális lelethez és a korábbi dokumentációhoz igazodik.

A további lépések között szerepelhet légzésfunkciós vizsgálat, spirometria, mellkasröntgen, CT, allergológiai kivizsgálás, alvási apnoe vizsgálat vagy ritkább esetben hörgőtükrözés. A cél az, hogy a kivizsgálás átlátható sorrendben, valóban indokolt vizsgálatokkal történjen.

Légzésfunkciós vizsgálat és spirometria: mit mutatnak meg?

A légzésfunkciós vizsgálat a pulmonológiai diagnosztika egyik alapvető módszere, mert nem a tüdő szerkezetéről, hanem annak működéséről ad információt. A spirometria vizsgálat segítségével mérhető, hogy a páciens mennyi levegőt képes belélegezni és kilélegezni, milyen gyorsan áramlik a levegő, és van-e olyan eltérés, amely légúti szűkületre vagy csökkent légzéskapacitásra utalhat.

Mi a légzésfunkciós vizsgálat célja?

A légzésfunkciós vizsgálat célja, hogy objektív adatokat adjon a tüdő működéséről és a légutak átjárhatóságáról. Ez különösen hasznos lehet akkor, ha a páciens nehézlégzést, terhelésre jelentkező fulladást, sípoló légzést, mellkasi szorítást vagy tartós köhögést tapasztal.

A vizsgálat során mért értékek segíthetnek megítélni, hogy a levegő áramlása akadályozott-e, csökkent-e a kilélegezhető levegő mennyisége, illetve szükség van-e további pulmonológiai vizsgálatra. A légzésfunkciós vizsgálat ezért fontos szerepet kaphat az asztma kivizsgálás és a COPD vizsgálat során is, de önmagában nem minden esetben jelent végleges diagnózist.

Hogyan történik a spirometria vizsgálat?

A spirometria vizsgálat során a páciens egy speciális készülékbe lélegzik, miközben a szakember pontos instrukciókat ad. A mérés több belégzési és kilégzési manőverből állhat, mert az értékelhető eredményhez fontos a megfelelő technika.

A vizsgálat fájdalommentes és rövid ideig tart, de aktív együttműködést igényel. A páciens mély levegőt vesz, majd erőteljesen és hosszan kifújja a levegőt a készülékbe, amely rögzíti a tüdő működésére vonatkozó adatokat.

Az eredmény segíthet kimutatni a légúti szűkületet vagy a légzési kapacitás eltérését. A pontos mérés érdekében a fújást a szakember többször is megismételtetheti.

Milyen értékeket mérhet a légzésfunkció?

A légzésfunkciós vizsgálat több olyan értéket is mérhet, amely a tüdő működését és a légáramlást jellemzi. Ezeket az adatokat a pulmonológus nem külön-külön, hanem egymással összefüggésben értékeli.

• Kilélegezhető levegő mennyisége: Ez az érték azt mutatja meg, hogy a páciens mennyi levegőt tud kifújni egy meghatározott légzési manőver során.
• Kilégzés sebessége: Ez segít megítélni, hogy a levegő milyen gyorsan tud távozni a tüdőből, ami légúti szűkület esetén csökkenhet.
• Légúti áramlási értékek: Ezek az adatok arra utalhatnak, hogy a hörgők átjárhatósága megfelelő-e, vagy fennáll-e akadályozottság.
• Mért és elvárt értékek összehasonlítása: A készülék az eredményeket életkorhoz, testmagassághoz, nemhez és más tényezőkhöz viszonyítva is értékelheti.

Mikor lehet szükség hörgőtágító utáni mérésre?

Bizonyos esetekben a spirometria vizsgálatot hörgőtágító gyógyszer belégzése után is megismétlik. Ennek célja annak megfigyelése, hogy a légúti szűkület javul-e a gyógyszer hatására, illetve mennyire visszafordítható az eltérés.

Ez a vizsgálati lépés különösen akkor lehet hasznos, ha asztmás jellegű panaszok, sípoló légzés, terhelésre jelentkező nehézlégzés vagy változó erősségű légúti tünetek állnak fenn. A hörgőtágító utáni mérés nem kellemetlenebb, mint az alap spirometria, de több időt vehet igénybe, mert a gyógyszer hatásának kialakulására várni kell.

Az eredmény segítheti a pulmonológust abban, hogy pontosabban értékelje a légutak reakciókészségét. Ez fontos információ lehet a további vizsgálati terv és a kezelési javaslat szempontjából is.

Mellkasröntgen a pulmonológiai kivizsgálásban

A mellkasröntgen gyakran alkalmazott képalkotó vizsgálat, amely áttekintő képet ad a mellkas és a tüdő állapotáról. Nem a tüdő működését méri, hanem azt segít megmutatni, látható-e olyan szerkezeti eltérés, amely további kivizsgálást igényelhet.

Mit mutathat ki a mellkasröntgen?

A mellkasröntgen segítségével a tüdő, a mellkas, a rekeszizom, a mellhártya és részben a szív árnyéka is megítélhető. A felvétel áttekintő vizsgálatként fontos támpontot adhat a pulmonológiai kivizsgálásban.

A röntgenfelvételen látható lehet például gyulladásra utaló eltérés, korábbi fertőzés nyoma, folyadékgyülem, tüdőárnyék vagy más elváltozás. A pulmonológus a leletet mindig a panaszokkal, a fizikális vizsgálattal és szükség esetén más vizsgálati eredményekkel együtt értékeli.

Mikor javasolhatja a pulmonológus?

A pulmonológus mellkasröntgent javasolhat tartós köhögés, nehézlégzés, mellkasi panasz, visszatérő légúti fertőzés vagy elhúzódó gyógyulás esetén. A vizsgálat akkor is indokolt lehet, ha a fizikális vizsgálat során olyan eltérés merül fel, amely képalkotó ellenőrzést igényel.

A mellkasröntgen gyakran az első diagnosztikai tájékozódást segíti. Nem minden esetben ad végleges választ, de megmutathatja, hogy szükség van-e részletesebb képalkotásra, például mellkasi CT-re.

Miben különbözik a mellkasröntgen a légzésfunkciós vizsgálattól?

A mellkasröntgen és a légzésfunkciós vizsgálat más típusú információt ad. A röntgen a mellkas szerkezeti állapotát mutatja, míg a légzésfunkciós vizsgálat a tüdő működését, a légáramlást és a légzési kapacitást méri.

Ezért előfordulhat, hogy a röntgenfelvétel nem mutat jelentős eltérést, a páciens mégis légzési panaszokat tapasztal. Ilyenkor a spirometria vizsgálat segíthet felmérni, hogy van-e légúti szűkület vagy működésbeli eltérés.

Mire érdemes figyelni mellkasröntgen előtt?

A mellkasröntgen általában nem igényel különösebb előkészületet, de néhány információ és dokumentum segítheti a vizsgálat értékelését. A korábbi képalkotó leletek különösen hasznosak lehetnek, mert ezek alapján az aktuális eredmény összehasonlítható a korábbi állapottal.

• Korábbi leletek: Érdemes elvinni a korábbi mellkasröntgen- vagy CT-leleteket, mert ezek segíthetik az összehasonlítást.
• Várandósság jelzése: Fontos jelezni, ha a páciens várandós, vagy fennáll ennek lehetősége, mert ilyenkor a vizsgálat szükségességét külön mérlegelni kell.
• Fémtárgyak eltávolítása: A mellkas területéről el kell távolítani az ékszereket, fémtárgyakat vagy olyan ruhadarabokat, amelyek zavarhatják a felvételt.
• Szakorvosi értékelés: A leletet célszerű pulmonológussal is értékeltetni, mert az eredményt a panaszokkal és más vizsgálatokkal együtt kell értelmezni.

Mellkasi CT: mikor ad pontosabb képet?

A mellkasi CT részletesebb képalkotó vizsgálat, mint a hagyományos mellkasröntgen, ezért bizonyos esetekben pontosabb információt adhat a tüdő, a légutak, a mellhártya és a mellkas szerkezetéről. A CT rétegfelvételeket készít, így olyan eltérések is láthatóbbá válhatnak, amelyek röntgenen nem vagy csak bizonytalanul ítélhetők meg.

A pulmonológiai kivizsgálás során a CT nem minden esetben elsőként választott vizsgálat. Általában akkor merül fel, ha a panaszok, a korábbi leletek vagy a mellkasröntgen eredménye alapján részletesebb képalkotásra van szükség.

Miben különbözik a CT a röntgentől?

A mellkasröntgen egy áttekintő képalkotó vizsgálat, amely gyorsan ad alapinformációt a tüdő és a mellkas állapotáról. A CT ezzel szemben részletesebb, réteges felvételeket készít, így pontosabban megítélhetővé válhatnak a kisebb, mélyebben fekvő vagy összetettebb eltérések.

A CT-vizsgálat különösen akkor lehet hasznos, ha a röntgen nem ad egyértelmű választ, de a panaszok vagy a klinikai kép további tisztázást igényel. Ilyenkor a pulmonológus a képalkotó eredményt a tünetekkel és más vizsgálati adatokkal együtt értékeli.

Fontos, hogy a CT nem „erősebb röntgenként” értelmezendő, hanem célzott, részletesebb diagnosztikai módszerként. Emiatt mindig orvosi indokoltság alapján történik, nem pedig rutinszerűen minden pulmonológiai panasz esetén.

Mikor lehet indokolt mellkasi CT?

Mellkasi CT akkor lehet indokolt, ha a mellkasröntgen pontosítást igénylő eltérést mutat, vagy ha a panaszok tartósan fennállnak, de a röntgen nem ad elég információt. A vizsgálat célja mindig egy konkrét diagnosztikai kérdés tisztázása.

• Bizonytalan röntgenlelet esetén: A CT részletesebb képet adhat a tüdőállományról, a légutakról és a mellhártyáról.
• Tartós vagy visszatérő panaszoknál: Elhúzódó köhögés, ismétlődő légúti panasz vagy nehezen magyarázható tünet esetén pontosabb képalkotásra lehet szükség.
• Kontrollt igénylő eltérésnél: Korábban észlelt elváltozás követésekor a CT segíthet megítélni, történt-e változás.
• További vizsgálati irány meghatározásához: A CT eredménye alapján a pulmonológus dönthet kontrollról, más szakorvosi irányról vagy speciálisabb vizsgálatról.

Natív és kontrasztanyagos CT: mi lehet a különbség?

A mellkasi CT készülhet kontrasztanyag nélkül vagy kontrasztanyag adásával, attól függően, hogy milyen diagnosztikai kérdésre kell választ adnia. A megfelelő vizsgálati típusról mindig az orvos dönt a panaszok, a korábbi leletek és a páciens állapota alapján. 

Vizsgálattípus	Mit jelent?	Mikor lehet hasznos?	Mire kell figyelni?
Natív CT	Kontrasztanyag nélkül készülő CT-vizsgálat.	Elsősorban a tüdőállomány és bizonyos szerkezeti eltérések megítélésében segíthet.	Általában kevesebb előkészületet igényel, de a korábbi leleteket érdemes elvinni.
Kontrasztanyagos CT	Kontrasztanyag adásával végzett CT-vizsgálat.	Speciálisabb diagnosztikai kérdések tisztázására szolgálhat, ha az orvos indokoltnak látja.	Fontos jelezni a korábbi kontrasztanyag-reakciót, vesebetegséget és rendszeresen szedett gyógyszereket.
Orvosi döntés szerepe	A vizsgálat típusát mindig az orvos határozza meg.	A döntés a panaszoktól, korábbi leletektől és a vizsgálat céljától függ.	A pontos előkészítést mindig az adott vizsgálóhely vagy kezelőorvos utasítása szerint kell követni.

Hogyan kapcsolódik a CT más pulmonológiai vizsgálatokhoz?

A CT önmagában szerkezeti képet ad, de nem méri közvetlenül a tüdő működését. Ezért előfordulhat, hogy a CT mellett légzésfunkciós vizsgálatra vagy spirometriára is szükség van, különösen akkor, ha a panaszok nehézlégzéshez, terhelhetőség-csökkenéshez vagy sípoló légzéshez kapcsolódnak.

A képalkotó eredmény és a működésbeli vizsgálatok együtt adhatnak teljesebb képet. Például a CT megmutathatja, van-e látható szerkezeti eltérés, míg a légzésfunkciós vizsgálat azt jelzi, hogy ez a mindennapi légzésre és a tüdőkapacitásra hogyan hat.

Egyéb pulmonológiai vizsgálatok: mikor milyen módszer segíthet?

A pulmonológiai diagnosztika nem minden esetben áll meg a légzésfunkciós vizsgálatnál, a spirometriánál, a mellkasröntgennél vagy a CT-nél. Bizonyos panaszok, leletek vagy kockázati tényezők alapján további vizsgálatok pontosabb képet adhatnak a légzőrendszer állapotáról.

• Oxigénszaturáció-mérés: Gyors, fájdalommentes vizsgálat, amely megmutatja a vér aktuális oxigénellátottságát. Nehézlégzés, fulladás vagy terhelésre jelentkező légszomj esetén lehet hasznos.
• Terhelés közbeni vizsgálatok: Bizonyos esetekben mozgás közben is ellenőrizni kell a légzést és az oxigénszintet. Ez főként akkor indokolt, ha a panaszok lépcsőzés, séta vagy fizikai aktivitás során jelentkeznek.
• Allergológiai vizsgálatok: Allergiás eredetű légúti panaszoknál kiegészíthetik a pulmonológiai kivizsgálást. Segíthetnek tisztázni, hogy pollen, poratka, penész vagy más allergén állhat-e a tünetek mögött.
• Laborvizsgálatok: Elhúzódó vagy visszatérő gyulladásos panaszok esetén adhatnak plusz információt. Nem helyettesítik a szakorvosi vizsgálatot, de segíthetik az eredmények értékelését.
• Hörgőtükrözés pulmonológia területén: Speciális, célzott vizsgálat, amely a légutak belső felszínének megtekintésére szolgál. Bizonyos esetekben mintavételre is lehetőséget adhat, de nem rutinvizsgálat.
• Alvásdiagnosztikai vizsgálatok: Horkolás, légzéskimaradás, nappali fáradtság vagy reggeli fejfájás esetén merülhetnek fel. Az alvási apnoe vizsgálat az alvás alatti légzészavarokat és oxigénszint-változásokat térképezheti fel.

Hogyan választja ki a pulmonológus a megfelelő vizsgálatot?

A pulmonológus a megfelelő vizsgálat kiválasztásakor nemcsak az aktuális tüneteket veszi figyelembe, hanem azok időtartamát, gyakoriságát, kiváltó tényezőit, a korábbi leleteket és a páciens általános állapotát is. Más vizsgálati irányt indokolhat egy több hete fennálló köhögés, egy terhelésre jelentkező nehézlégzés, egy bizonytalan mellkasröntgen-lelet vagy az alvás közbeni légzéskimaradás gyanúja.

A kivizsgálás célja mindig az, hogy a páciens ne feleslegesen sok, hanem szakmailag indokolt vizsgálaton vegyen részt. Előfordulhat, hogy első lépésként elegendő a konzultáció, a fizikális vizsgálat és a légzésfunkciós vizsgálat, míg más esetekben mellkasröntgen, CT, allergológiai kivizsgálás, alvásdiagnosztika vagy speciálisabb pulmonológiai vizsgálat is szükségessé válhat.

Hogyan érdemes felkészülni a pulmonológiai vizsgálatokra?

A pulmonológiai vizsgálatra érdemes elvinni a korábbi mellkasröntgen-, CT-, labor-, allergológiai és szakorvosi leleteket, valamint a rendszeresen szedett gyógyszerek és inhalációs készítmények listáját. Hasznos, ha a páciens előre átgondolja, mióta tartanak a panaszai, milyen helyzetben erősödnek, jelentkeznek-e éjszaka vagy terhelésre, és volt-e olyan kezelés, amely javított vagy rontott az állapotán.

Légzésfunkciós vizsgálat vagy spirometria előtt érdemes előzetesen egyeztetni a rendelővel, hogy szükséges-e bármilyen speciális előkészület. Gyógyszert, inhalátort vagy korábbi kezelést nem javasolt önállóan elhagyni, mert az ilyen döntéseket mindig a kezelőorvossal vagy a vizsgálatot végző szakemberrel kell megbeszélni.

Pulmonológiai Budapest 11. kerület, Fehérvári út – Újbuda Medical Center

A tartós köhögés, nehézlégzés, mellkasi szorítás, sípoló légzés vagy visszatérő légúti panasz hátterének tisztázásában pulmonológiai vizsgálat segíthet. A kivizsgálás során a szakorvos áttekinti a tüneteket, a korábbi leleteket és a kockázati tényezőket, majd szükség esetén légzésfunkciós vizsgálatot, spirometriát, mellkasröntgent, CT-t vagy más célzott vizsgálatot javasol.

Az Újbuda Medical Centerben elérhető pulmonológiai magánrendelés személyre szabott tüdőgyógyászati kivizsgálást kínál Budapest 11. kerületében, a Fehérvári úton. Forduljon bizalommal szakorvosainkhoz, ha légzőszervi panaszai tartósan fennállnak, visszatérnek, vagy korábbi leletei további értékelést igényelnek.

Forduljon bizalommal az Újbuda Medical Center tüdőgyógyászati szakrendeléséhez, ha tartós légúti panaszait szeretné kivizsgáltatni.

Elérhetőség:

• Cím: 1116 Budapest, Fehérvári út 126–128.
• Telefon: +36 1 550 7 550

Online érdeklődés: Újbuda Medical Center

 

 

Témához kapcsolódó további információk és szakrendelések az alábbi gombok kattintásával elérhetőek: