Veseciszta

A veseciszta az egyik leggyakoribb vesebetegség. Bár a név elsőre nagyon félelmetesen hangzik, a veseciszta élete során szinte mindenkinél felbukkan és csak ritkán okoz tüneteket. Veseciszta alatt általában a vesében megjelenő apró, folyadékkal teli tömlőket értjük. Ezek legtöbbször nem okoznak gondot, sok esetben maguktól megszűnnek. Néhány esetben azonban okozhatnak komplikációkat, sőt, betegségek tünetei is lehetnek. 

Mi a veseciszta?

 

Vesecisztáról akkor beszélünk, ha a vesekéreg vagy velő állományában apró “zacskók” jelennek meg, amelyek folyadékkal telnek fel. Arról, hogy pontosan mitől és miért alakulnak ki ezek a ciszták, még keveset tudunk, de az biztos, hogy az életmód, a folyadékfogyasztási szokások és az örökletes tényezők is szerepet játszanak abban, ki és mennyi cisztával rendelkezik. 

 

A cisztákat eredetük szerint két csoportra oszthatjuk: örökletes és nem örökletes cisztákra. Utóbbi csoportba tartozik például az egyszerű veseciszta, előbbibe a policisztás vesebetegség. 

 

Az egyszerű veseciszta

Az egyszerű veseciszták szinte mindenkinek a veséjében jelen vannak, valójában ezek lehetnének a veseciszta definíció alapjai is. A ciszták többnyire egyenként, egymástól függetlenül jelennek meg. Számuk nő az életkor előrehaladtával. A gyermekkorú lakosságnak mindössze 1%-át érinti, 50 év felett viszont már a lakosság 25%-ánál találnak ilyet az ultrahang-vizsgálat során. 

 

Az egyszerű veseciszta tünetei gyakorlatilag észrevehetetlenek. Az elváltozás nagyon ritkán jár fájdalommal, többnyire akkor, ha a ciszta a mérete vagy helyzete miatt kellemetlen feszülést, esetleg vérellátási zavart vagy a folyadékháztartás zavarát okozza.

 

Multicisztás vesebetegség

A multicisztás vesebetegségre ma már általában magzati korban fény derül. Ez a betegség nem örökletes, de viszonylag súlyos gondokat okozhat, de mivel már nagyon korán észlelni lehet, legtöbbször nagyon jók a túlélési esélyek, a gyerekek teljes életet élhetnek.

 

A multicisztás betegségben érintett vese állományát teljesen kitöltik a ciszták. Az ilyen vese nem tud dolgozni, sokszor hiányzik is a húgyvezeték. A ciszták miatt a szerv sokszor megnagyobbodik, akár az egész hasüreget kitöltheti, akadályozva ezzel más szervek fejlődését. Sokszor az ellenoldali vese is érintett valamilyen betegségben, de szerencsére olyan esetek is vannak, amikor a beteg vesében a ciszták maguktól is felszívódnak és műtét nélkül sem okoznak tüneteket.

 

Policisztás vesebetegség

A policisztás vesebetegség szintén öröklődik. Az érintett vesében a vizeletképző csatornácskák nem jutnak el a vesemedencéig, vakon végződnek, a végükön pedig cisztás elváltozások keletkeznek, “megakad a vizelet”.  

 

Sajnos ebben a betegségben általában mind a két vese teljes állománya érintett. A policisztás vesebetegség progresszív, így a betegek állapota romlik, 60 éves kor körül veseelégtelenség jelentkezik. Sokszor más szervek cisztás megbetegedése is megfigyelhető, gyermekkorban pedig jellemző lehet a más károsodása, az úgynevezett kötőszövetes átalakulás is.

 

Veseciszta okai

A vesecisztai okai pontosan még nem ismertek. Az egyszerű veseciszta kialakulása mögött valószínűleg állhat bizonyos genetikai hajlam, illetve feltételezik, hogy egyes életmódbeli tényezők, például a folyadékfogyasztás, az alkoholbevitel, a sófogyasztás és egyes gyógyszerek és betegségek is befolyásolhatják, hogy milyen gyakran alakul ki ilyen állapot. 

A genetikai eredetű ciszták esetében előfordulhat, hogy a beteg valamelyik (vagy mindkét) szülőtől örökli a hibás gént, de megtörténhet az is, hogy a betegség spontán mutáció eredménye. A genetikai eredetű vesebetegségek túlélési aránya nő és egyre többen tudnak teljes életet élni ezekkel az állapotokkal, így egyre több olyan gyermek éli meg a felnőttkort, aki hajlamos genetikai betegségre.

 

Veseciszta tünetei

Általános tünetek

A veseciszta általános tünetei lehetnek a magas vérnyomás (a szervezetben megnő a folyadék mennyisége), lábdagadás, vizeletürítési nehézség, hasi- vagy deréktáji fájdalom, illetve fájdalmas vizelés. Ezek a tünetek azonban nagyon ritkán jelentkeznek. Az egyszerű veseciszták legtöbbször akkor okoznak gondot, ha rossz helyen helyezkednek el, feszítik a vesekérget, akadályozzák a vese vérellátását, a húgyvezeték vagy vizeletkiválasztó csatornák működését. Általában ilyenkor is csak enyhe tünetek jelentkeznek, így gyógyszerrel, életmódváltással megelőzhetőek a súlyosabb gondok.

 

Súlyos tünetek

A láz, a fájdalom, a véres vizelet ürítése, a vizelési nehézség vagy képtelenség, a végtagok és arc felpuffadása súlyos tünetek veseciszta esetén. Ezeket a tüneteket legtöbbször nem maga a ciszta okozza, hanem annak kifakadása és az érintett terület fertőződése. Az ennek nyomán fellépő gyulladás sokszor vesebetegséget okoz.

A súlyos tünetek esetén sokan rosszindulatú vesecisztáról beszélnek, pedig ez egy téves kifejezés. A veseciszta nagyon ritkán válik daganatossá, így rosszindulatúságról általában akkor beszélünk, ha a ciszta gyulladt vagy fertőzött. A rosszindulatú veseciszta tünetei tehát általán szintén a fent leírtak szerint alakulnak.

 

Veseciszta diagnosztizálása

A veseciszta diagnosztikája általában ultrahang segítségével történik. A cisztákra gyakran egyéb okból végzett hasi UH során derül fény – például mert valakin vesekő vagy vesehomok meglétére gyanakszik. Vese ultrahang vizsgálatot érdemes legalább néhány évente elvégeztetni akkor is, ha egyébként semmilyen aggasztó tünetet nem tapasztalunk. Gyakoribb vizsgálatra lehet szükség, ha már van kialakult cisztánk – ilyenkor fontos a megfigyelés, hogy a további betegségeket kizárjuk, illetve felismerjük, ha a veseciszta oka az életmódunkban keresendő.

Gyakran előfordul, hogy az ultrahang nem képes megfelelően megmutatni a ciszta pontos helyzetét vagy összetételét. Ilyenkor általában pontosabb képalkotó vizsgálatra, CT-re vagy MRI-re van szükség. Ez alapján például jobban látható, ha a ciszta akadályozza a vérellátást vagy egyéb zavart okoz.

Biopsziára vagyis mintavételre csak ritkán van szükség, általában akkor, ha valamilyen egyéb ok arra enged következtetni, hogy a vesében rosszindulatú daganat van. Ilyen lehet, ha az orvos bizonytalan abban, hogy ciszta látható a felvételeken, esetleg fennáll a gyanúja annak, hogy egyéb daganatos betegségből származó áttét van a vesében.

 

Veseciszta kezelése

Konzervatív kezelés

A veseciszta kezelése gyakran csak megfigyelésből esetleg “vesebarát” életvezetés elsajátításából áll. Ritkán szükség lehet valamilyen gyógyszeres kezelésre, például vízhajtó vagy gyulladáscsökkentő szedésére.

Sebészeti beavatkozások

Sebészeti beavatkozásra általában akkor van szükség, ha a veseciszta túl nagy méretű vagy rossz helyen található. Ilyenkor megtörténhet a ciszta, de akár az egész veseállomány eltávolítására is. A betegek ma már egy vesével is teljes életet élhetnek.

 

Megelőzés és életmód 

A veseciszta megelőzése az egyik legfontosabb egészségvédelmi intézkedés. Bőséges folyadékfogyasztással és a testsúly és vércukorszint szinten tartásával nagyon sokat tehetünk azért, hogy ne alakuljon ki vesebetegség. 

A genetikai eredetű betegségek esetén megelőzésre nem mindig van mód, de korai felismeréssel a betegek nagy része meggyógyulhat, egészségesen élhet – akár vesedialízis vagy veseátültetés nélkül is.

Ellenőriztesse rendszeresen veséi állapotát és tudja meg, pontosan milyen veseciszta okozza a tüneteket! Jelentkezzen be vizsgálatokra és tartsa kézben veséi egészségét!

 

Témához kapcsolódó további információk és szakrendelések az alábbi gombok kattintásával elérhetőek: